2017. január 20., péntek

3.Évad 9.Fejezet Ő is álmodott

Sziasztok!
Az egyik barátnőm kérésére hamarabb hoztam a fejezet, mint terveztem volna, szóval tessék itt a következő olvasnivaló. Remélem ez is tetszeni fog nektek és véleményezitek egy-egy hozzászólással.

                                                                      Üdv: Cristine Tina Spencer


Most mit kellene neki erre mondanom?
Nem tudom ki az a srác, de ő is olyan, mint én?
 -Nem tudom. -feleltem és mind a ketten felálltunk.
 -Akkor inkább felejtsd is el, oké? -kérdezte tőlem, amire bólintottam. A lány készülte elhagyni a szobámat, amikor visszaszóltam neki és a kezébe dobtam a fegyverét.
 -Itt ne hagyd. -nevettem fel kissé kínomban.
 -Soha többet elő se veszem. -válaszolta és kiment.
Nos, igen. Jobb lenne, ha inkább minél hamarabb kiirtanám a bennem lévő lényt, hogy soha többet ne forduljon elő ilyen eset.
Egyszer ebből a lányból nagy harcos válik.
 -Hogy mondod? -kérdeztem a bennem lévő lényt, de ő többet már nem felelt erre a kérdésemre, így inkább hagytam és kimentem a teraszra.
A többihez képest ez még valamennyire épségben volt, így szerencsére megtudtam nézni az égen lévő csillagokat.
Egyszer te is oda fogsz kerülni.
-Ha meghalok? Erre célzol? -kérdeztem kicsit dühösen a lényt.
Ha az utad az űrbe vezet, de addig még sok csillag fog lehullani az égen.
-Miért nem tudsz értelmes választ adni? -kérdeztem tőle, amire valaki átölelte a derekamat.
 -Kicsoda? -kérdezte az illető. Andrew az. Megismerem a hangját és a tipikus illatát.
 -Nem lényeges. -feleltem, mert nem akartam, hogy aggódjon értem a bennem lévő szörny miatt.
 -Te vagy az? -kérdezte, amikor megfordultam a szememet fürkészve.
 -Igen én vagyok. -feleltem és magamhoz húztam egy szenvedélyes csókra. Neki nyomott a terasz korlátjának és elkezdte a nyakamat csókolgatni.
 -Mit csinálsz? -kérdeztem tőle és kicsit eltoltam magamtól.
 -Miért? Baj? -kérdezte tőlem, amire sehogy se tudtam uralkodni Blueness felett.
 -Igen baj! Hagyj békén Andrew és inkább menj innen. Nincs kedvem hozzád meg a szexre. -feleltem és visszamentem volna a szobámba, de ő magához rántott.
 -Esküszöm kiöllek belőle! -üvöltötte a képembe és belökött a szobámba.
Nem tudtam neki megmondani, hogy ne tegyen olyat, amit megbánna, de nem tehettem, így rálökött az ágyra és és lenyomott a karomnál fogva.
 -Engedj el! -ordította a lény, amire Andrew hangosan elkezdte kiabálni, hogy mindenki jöjjön ide.
Hallottam, hogy sokan sietve a szobám felé veszik az irányt, így, amikor egy pillanatra is gyengébben szorított, a magam és a lényem irányításával együtt sebes léptekkel ugrottam le három méternyit a teraszról egyenesen a földre.
Miközben ugrottam olyat éreztem, mint még soha és a landolásnál is kecsesen érkeztem meg.
 -Mi volt ez Blueness? -kérdeztem tőle és végig néztem magamon.
Szívesen a képességet.
Szóval úgy tűnik, hogy neki hála tudok ugrani sérülés nélkül, akár 50 métert is és a kezdő futásom is ezerszer gyorsabb bárminél.
 -Valery! -üvöltötték föntről, így felnéztem rájuk. Ott álltak mind. Aurelia és Jacob. Peyton és Adrew. Anne és apa.
Nem tudtam volna, mit felelni, így ismét végig nézve magamon úgy döntöttem, hogy befutok az erdőbe és csak rohanok, de sajnos valaki megcáfolta az egész tervemet.
Fentről lőttek rám egy bénítólövedéket, aminek köszönhetően szétterültem a földön.

                                                                  ***

Valami puha és kényelmesben ébredtem így, amikor kinyitottam a szememet láttam, hogy visszakerültem az ágyamba, de már vagy órákig aludhattam.
Sötét volt a szobában és valami fura szag is megcsapta az orromat.
 -Mi a fene ez? -kérdeztem rekedtes hangon, amire valaki elkezdett mocorogni az ágyamon, így inkább felkapcsoltam az asztalomon lévő kis lámpát.
Az ágyamon Andrew ült és egy szál cigit szívott.
 -Mit művelsz? -kérdeztem tőle.
 -Megakarom érteni, hogy miért pont veled történik mind ez. Miért vagy látó? Miért szállt meg valami? -kérdezte és ismét beleszívott a káros csikkbe.
 -Én se tudom. Illetve nem egészen. -feleltem, amire rám nézett és kíváncsian várta a válaszom.
 -Mondd akkor! Mi van még?
Most aztán tényleg visszatartottam Bluenesst és válaszoltam neki.
 -Az ilyenek ura szerint én az ő egyik különlegese vagyok. Állítólag van rajtam kívül három ilyen. Valami csapat tagja vagyok, akik nekik dolgoznak. -feleltem, amire a srác idegesen beletúrt a hajába és beleszívott a csikkbe.
Nem tetszett ez nekem.
 -Minden oké? -kérdeztem tőle és közelebb másztam hozzá.
Nem volt jó látni, hogy az a fiú, aki eddig utálta a cigit most éppen azt szívja.
 -Add ide! -téptem ki a kezéből és hajítottam el a földre. Mogorván rám nézett, aztán gyorsan átváltott az arca valami mássá. Mondani akart valamit.
 -Álmodtam egy lányról, akinek hosszú sötét haja volt és azt mondta nekem, hogy ő az, aki közénk fog állni. -mondta, amire értetlenül néztem rá. -Azt mondta, hogy egy ZAFÍR.
Nem hiszem el. Megint kezdődik. Először a szőke szépség látott egy fiút, aki az állítólagos csapattársam, most pedig Andrew egy lányt. Mi folyik itt?

2 megjegyzés: