2017. január 8., vasárnap

3.Évad 8.Fejezet Ölési kísérlet

Sziasztok!
Meghoztam a következő fejezetet, ami remélem annyira tetszeni fog nektek, mint az előző fejezet, amiben kissé összekuszáltam a dolgokat. Persze, ez még semmi ahhoz képest, ami majd a történet során fog történni.

                                                                            Üdv: Cristine Tina Spencer


Az ágyon ülve néztem a falat és egyfolytában a tegnap estén gondolkoztam, hisz próbáltam vissza emlékezni arra, hogy tényleg álom volt ez az egész vagy Mike ténylegesen itt volt a szobában?
 -Mióta vagy ébren? -kérdezte egy rekedtes hang a hátam mögül, amire ijedten megfordultam és a szerelmem szemébe néztem.
 -Nem tudom már. -feleltem és visszafordultam, hogy folytassam a gondolkozást, de erre a fiú felkelt és közelebb húzódott hozzám, így a csupasz hátamnak simult a csupasz felsőtestével.
 -Tegnap éjszaka nagyon megijesztettél. -mondta és végig simított kezével a hátamon, ami beleremegtem.
 -Elhiszem, de csak rémálmok voltak. -feleltem, amire belepuszilt  a nyakhajlatomba. Egy sóhaj hagyta el a kiszáradt ajkamat.
 -Lehet, hogy magaddal elakarod hitetni, de velem ne tedd. Tudom, hogy nem álom volt. Valamit akart tőled az mocskos űrlény, ugye?
 -Nem tudom. Nem tudom, hogy miért teszi ezt velem. Egyáltalán meg se kérdeztek, hogy akarok e ilyen lenni. -duzzogtam és hátra fordultam. Felvont szemöldökkel nézett rám.
 -Milyen?
 -Valaminek a része, amit ő irányít. -feleltem és hagytam, hogy Andrew közelebb hajoljon az arcomhoz és csókot leheljen a számra. Egy megváltás számomra.
Amikor mind a ketten rendbe szedtük magunkat, kimentünk a szobából és lementünk az étkezőbe ahol a többiekkel beszélgetünk. Ők részletesebben beavattak abba, hogy mi történt az elrablásom után, hogy kiket vesztettel el és kikkel bővültek. Meséltek egy Eliza nevezetű lányról, aki az eltűnésem ideje alatt szerves részévé vált a csapatnak, de az alacsony, rövid fekete hajú lányt elkapta egy csúnya betegség és életét vesztette, ami miatt Jacob kissé maga alá került, mert mint kiderült belehabarodott a lányba.
 -Sajnálom. -mondtam neki, amire megvonta a vállát és folytatta a mesélést.
Örömmel töltött el ahogyan a többieket néztem. Mind boldogak voltak és teljesek egy valakit kivéve. Aurelia a szokottnál is jobban nyomasztóbb volt és jól tudom, hogy miért. Ryan miatt.


                                                                 * * * 

Este vacsora után úgy döntöttem, hogy felmegyek a régi saját szobámba és kicsit lepihenek, így elköszönve mindenkitől indultam el. Amikor benyitottam a szobámba egyből levetkőztem és megnyitva a fürdőkád vízét ültem be a kádba. Visszaemlékeztem arra a pillanatra, amikor majdnem megfulladtam és eme cselekedett miatt össze is vesztem a szerelmemmel. Szörnyű időszak volt az, amikor úgy éreztem, hogy minden szétesett körülöttem.
Fárasztóak a gondolataid.
 -Azt hittem, hogy már megszabadultam tőled. -dünnyögtem és elkezdtem végig kenni magamon az illatos tusfürdőt.
Előlem nem fogsz könnyen. 
 -Kár. -feleltem és belemerültem  vízbe, így a hajam is tiszta víz lett. -Tudsz valamit a tegnap esti látomásaimról? -kérdeztem tőle, amikor visszatértem a felszínre.
 Mit láttál?
 -Egy fiút. Mike a neve és már régen meghalt. Miért jelent meg? Mit akart ezzel üzenni a nagyúr?
Drágám idővel majd megtudod.
Persze idővel majd minden kiderül. Nagyszerű.
Kiszálltam a kádból és belenéztem a tükörbe. A testem olyan csont vékony volt és a mellem is olyan kicsi. Undorodom magamtól, de tényleg.
 -Nem kellene! -felelte egy hang. Amikor újra visszanéztem a tükörbe a nagyúr állt mögöttem abban a fiú alakban, aki anno megfektetett.
 -Igazad van! Tőled kellene undorodnom. Mocskos idegen. -morogtam és kiszálltam a kádból.
Nem szeretem, hogy mostanában valós alakok jelennek meg, amik nem látomások.
Magamra tekertem egy törülközőt és visszamentem a szobámba. Leültem egy székre az ablak mellé és a kis sminktükrömben tanulmányoztam az arcomat, amikor kopogtak.
 -Gyere! -feleltem és kíváncsi tekintettel néztem az éppen belépő szőke szépséget. Aurelia.
 -Ne haragudj, hogy zavarlak. -mondta és becsukta maga mögött az ajtót. -Beszélhetnénk?
 -Persze! Mire lennél kíváncsi? Mindenben a rendelkezésedre állok. -válaszoltam, amire a lány csak úgy előrántott a zsebéből egy kis pisztolyt és felém tartotta.
 -Mit művelsz? -kérdeztem tőle.
 -Hozd elő azt az izét. Most! -üvöltötte, amire Blueness előtört.
 -Mit akarsz tőlem ember? Megakarsz ölni? -kérdeztem tőle, bár erre én is kíváncsi lennék. Tényleg képes lenne megölni?
 -Biztos tudod, hogy mi van Ryannal. Nem tudom felfogni, hogy bezárták valahova és egy folyadékkal teli raktárban alszik. Mi van ha megöltétek és úgy tettétek bele? -kérdezte halál sápadt arccal és könnyekkel teli szemmel.
 -Nem tudom ki az a Ryan. -feleltem, amire a lány beledugta a számba a csövet. Tudom, hogy nem voltam jelen, de belül üvöltöttem, hogy ne tegyen olyan, amit megbánna.
 -Hazudsz! Mondd meg, hogy miért teszitek ezt vele és akkor nem öllek meg!
 -Ha engem megölsz, akkor Valeryt is. -felelte Blueness, amire a lány kicsit eltántorodott az ölési kísérlettől.
 -Hagyd abba! -mondta a lány és elvéve a számból a fegyvert a földre rogyott. Nem hagyhattam ennyiben a dolgot, így visszatértem.
 -Szépségem! -mondtam neki, amire könnyes szemekkel nézett rám. Letérdeltem mellé és átöleltem őt.
 -Valery én ezt nem bírom! Nem tudok nélküle élni és az se segít, hogy az álmaimban látom, ahogy ott van abban a tartályban és olyanná fog válni, mint ezek az izék. -mondta nekem, amire még szorosabban öleltem át.
 -Ígérem, hogy megmentjük őt! -feleltem, amire a lány belefúrta a fejét a vállamba és elkezdett zokogni. Akár órákig lehettünk így, amikor egyszer csak megszólalt:
 -Mellesleg miért látok mindig egy zöld és kék szemű, szőke hajú fiút az álmaimban, aki azt vallja magáról, hogy ZAFÍR és én vagyok a végzete? -kérdezte tőlem, amire döbbent tekintettel néztem a fehér falat.

2 megjegyzés:

  1. AZTA PASZTA! EZ nagyon izgi! Komolyan alig birom kivárni mi lesz még itt! :)
    Siess nagyon! Imádom a blogodat!
    Puszi, Vivi

    VálaszTörlés