2016. december 17., szombat

3.Évad 6.Fejezet ZAFÍR vagyok?

Sziasztok!
Eléggé régen hoztam fejezetet, így úgy döntöttem, hogy minél hamarabb megírom nektek és kiteszem, így végre ma sikerült teljesítenem ezeket a feladatokat.
Remélem, hogy tetszeni fog nektek és egy-egy hozzászólással is megajándékoztok.



                                                                                      Üdv: Cristine Tina Spencer


Amikor megszűnt bennem az a mérhetetlen hang, már nem fogtam a fejemet csak kifelé bámultam a világba, miközben a barátom előttem térdelt és próbálta felfogni, hogy mi van velem.
-Kicsim, ugye jól vagy? -kérdezte tőlem, amire felnéztem rá és próbáltam értelmezni a kérdését. Jól vagyok e őszintén? Egyáltalán nem.
-Igen persze, hogy jól vagyok. -feleltem, de nem igazán én. A bennem lévő szörnyetek beszélt most belőlem.
-Nem úgy tűnik. Nem értem, hogy mi folyik veled, de eskü, hogy azok csináltak veled valamit. Mondd el, hogy mit, mert segíteni szeretnék. Te kérted szóval megteszem.
-Nem kell a segítséged! -felelte Blueness mielőtt bármit is mondhattam volna. Bár tudom, hogy nem szabad, mert akkor mindenki meghal még én is.
 -Nem hiszem el! -mondta nekem Andrew és felállt, így nekem kellett felnéznem rá. -Nem hiszek neked, mert ez nem te vagy. Az előbb még halálosan kéred a segítséget most pedig tagadod. Nem te vagy ez Valery. Nem te vagy Valery! -jelentett ki, amire éreztem, hogy a bennem lévő lény is teljesen le van döbbenve, hogy ez a fiú talán sejti az igazságot. Én pedig szörnyen boldog voltam e miatt, de annyira gyengének éreztem magam, hogy nem tudtam igazat adni neki.
 -Felelj már bassza meg! -üvöltötte a barátom és ismét letérdelt elém, de eme cselekedet közben belevert egyet a falba a fejem mellett. Kissé megugrottam és próbáltam elnyomni a lényem.
-Talán igazad van, de nem tudom, mert nem megy. Nem tudok önmagam lenni, mert nem hagyja. Nem megy. -feleltem és elkezdtem könnyezni, amire a srác bánatos tekintettel vizslatott.
-Győzd le azt az izét és mond el mi történt. -mondta Andrew és megszorította a karomat gyengéden, hogy éreztesse velem itt van. -Mondd el kérlek szerelmem!
Háromszor is nagy levegőt vettem és minden erőmmel legyőzve a szörnyet öleltem át a fiúmat és súgtam a fülébe az egész történetet:
-A nagyúr elvitt és belém nyomott egy szert, ami ez a lény, aki engem irányít. Ideküldetett a nagyúr és valamit el kell végeznem, de nem tudom mit. Kell a segítségetek, hogy kiöljétek őt belőlem és ha kell, akkor öljetek meg engem is. Kérlek segíts! -feleltem, amire visszatért a lény és ellökte a barátomat, aki aztán rögtön felfogta, hogy ez már nem én vagyok.
-Csessze meg a nagyúr és te is! Te kis mocskos lény! Megöllek, de ígérem, hogy azt a gyönyörű lányt, akit uralsz meghagyom és leélem vele az egész életemet. -morogta Andrew, amire belül teljesen elérzékenyültem, de Blueness nem hagyta annyiban és így felelt:
-Azt hiszed képesek lennétek megölni, hogy ő ne halna bele? Most hatalmas hibát követett el és mielőtt bármit is tennétek ti fogtok meghalni!
A fiú sápadt tekintettel nézett rám, de láttam a szemében, hogy nem bírja ezt a hatalmas traumát, így szó nélkül állt fel és sétált ki a szobából rám csapva az ajtót.
-Baszd meg Blueness! -üvöltöttem és nem voltam képes abba hagyni a sírást.
Felesleges sírnod. Hibát követtél el. Elmondtál mindent ennek a senkinek. Meg fognak halni és ez mind a te hibád. A nagyúr pedig engem is kivégez ha rájön mindenre. Imádkozz, hogy ne legyen telepatikus látomásod, mert akkor végünk!
Talán két óráig is folyamatosan zokogtam, amikor hirtelen abba maradt az egész és megjelent előttem egy kép, ami nem más volt, mint a látomásom.
-Annyira biztos voltam benne, hogy egyszer kikotyogod ezt, de hogy ilyen hamar? Ennyire fontos neked ez a földi halandó? -kérdezte tőlem a nagyúr.
-Én is földi halandó vagyok és nekem ő a mindenem.
-Nem szívem te nem vagy egy egyszerű halandó. -mondta a nagyúr és közelebb lépett hozzám. Végig simított kezeivel a karomon, amire beleremegtem. -Te vagy az egyike azoknak, akik kapcsolatban állnak velünk és teljesen kivételesek. Földi testben lévő földi élettel rendelkező ZAFÍROK.
-Hogy mi? Van több ilyen, mint én a világon? -kérdeztem tőle, amire közelebb hajolt az arcomhoz és belesúgta az ajkamba.
-Rajtad kívül még három ilyen illető van a világon. Ti négyen vagytok a ZAFÍROK, de mivel te most megszegted a parancsomat, így a négyből már csak hárman lesznek. Véged van! Meghalsz!
Visszatértem a valóságba és azon kaptam magamat, hogy a kiképző teremben vagyok egy fegyverrel a kezemben. Minden ajtó zárva van, így senki sem tudott bejönni, de belátni annál inkább.
-Meg kell halnom? -kérdeztem a bennem lévő izétől.
Sajnos ezt adta a nagyúr. Öngyilkosnak kell lenned.
Hatalmas levegőt vettem és a fejemhez szegeztem a fegyvert, amikor valaki elkezdett durván dörömbölni a bejári ajtón. A kis ablakából láttam, hogy Jacob az.
-Valery mit művelsz? Tedd le azt a fegyvert és gyere ki! Miért zártad be magad? -kérdezte aggodalmasan a fiú, amire szomorú tekintettel néztem rá. -Nem hallasz? Nyisd ki segíteni akarok! Andrew mindent elmondott!
 -Nem lehet. Nem szabad. Ez a sorsom, amit a nagyúr szabott meg. -feleltem magamnak és újra felkészültem arra, hogy fejbe lőjem magamat.
Nem beszélt már senki sem hozzám, de hallottam, hogy páran matatnak valamit az ajtónál, így mielőtt meghúztam volna a ravaszt valaki szorosan átölelt hátulról.
-Nem lehetsz ilyen meggondolatlan. Nem irányíthat téged senki sem! -suttogta a fülembe Andrew, amire megkönnyebbülten fordultam felé és könnyes tekintettel néztem a szemébe. Amikor kissé oldalra fordultam megláttam a többieket, ahogy engem figyelnek.
 -Mindenki itt van, hogy segítsen neked! Mindenki! -mondta Andrew, amire szorosan vontam magamhoz és leheltem csókot az ajkára.
Egy lány vagyok, aki nem sejtette volna, hogy számtalan hűséges társ áll majd mellé és segít neki megszabadítani a benne lévő lénytől. Egy lány vagyok, aki idáig nem sejtette, hogy van még három olyan illető a világon, aki ugyan olyan képességekkel rendelkezik, mint én. ZAFÍROK vagyunk. 

2 megjegyzés:

  1. IMÁDOM! Remélem, hogy siekerül kiölniük Bluenesst Valeryből. Hiszen Blueness itt nem a kékség hanem a szomorúság (csakhogy angoluzzunk). Nagyon izgi.
    Gyorsan a folytatást!
    Puszi, Vivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. haha :) Blueness egy nagyon fontos ,,karakter", de majd meglátjuk mi történik vele ;)

      Törlés