2016. október 23., vasárnap

3.Évad 3.Fejezet Emlék foszlányok

Üdv újra drága olvasóim!
Tudom, hogy nagyon későn hoztam a következő részt, de valahogy nem éreztem, hogy most lenne kedvem ezzel foglalkozni és ezt vezetni tovább a mai napig, mivel ihletet kaptam, így most itt a következő fejezetet. Remélem, hogy tetszeni fog nektek.

                                                                                  Üdv: Cristine Tina Spencer


Szépnek kellett lennem, mivel a bennem lévő mocskos lény igazán meg akart felelni a nagyúrnak, aki valljuk be egy hormonokkal teli, perverz, kamasz szépfiú.
-Ugye nem akarod, hogy ezt vegyem fel? -kérdeztem a bennem lévő izét, aki éppen egy fekete csipkés hálóinget fogott a kezemmel.
Miért ne akarnám? Olyan csinos.
-Nem akarok kívánatos lenni neki! -dünnyögtem, de mivel nem tehettem semmit, így kénytelen voltam felvenni a fekete selyem köntösöm alá. Szép mondhatom. Ennyire szexi még sosem voltam.
Mivel idő volt, így ki kellett mennem a szobámból egyenesen a nagyúrhoz. Blueness irányította testemet, így nem tudtam elmenekülni. Túl gyenge voltam ahhoz.
Kopogj!
-Muszáj? -kérdeztem tőle, de felemelte az öklömet és erőteljesen kopogott hármat a fehér faajtón.
Nem mondom, hogy nem fájt, de inkább magamban tartottam a fájdalmamat és arra koncentráltam, hogy ez a köcsög ajtót nyisson nekem.
Eltelt egy perc. Eltelt két perc.
Kinyitotta az ajtót. Mi tartott ilyen sokáig?
-Örülök, hogy itt vagy! -köszöntött, de látszott rajta, hogy szörnyen fáradt. Egy alsógatya volt rajta így látszódott a kockás hasa, a haja össze-vissza állt az arcán pedig látszódott, hogy nem sokat aludt.
-Én még mindig nem örülök! -nyavalyogtam, mert szerencsére Blueness egy kicsit eltűnt.
-Most is elemedben vagy kislány, de tudod mit? Tudom, hogy nem vagyok olyan éber, mert sajnos megzavartad az alvásomat, de a kedvedért felgyorsítom. -mondta és beinvitált a szobájába.
Oda ment a szekrényéhez és kivett belőle egy kék italt, amit legyűrt a torkán. Ennek hatására teljesen más lett a kinézete. Mintha feltöltődött volna élettel. Elképesztő.
-Mi a szart ittál meg? -kérdeztem tőle, amire összehúzta a szemöldökét.
-Hova tűnt Blueness? Már megint erősebb vagy nála? -kérdezte, amire felszínre tört bennem ő.
-Itt vagyok nagyuram. Ne haragudjon rám, de gyengülök. Túl sok ez nekem. Olyan erős és makacs, hogy belülről öl engem.
-Pont most, amikor kellenél? -kérdezte és közelebb jött hozzám. Megsimította a karomat.
-Tudom és tényleg sajnálom. Engedjen pihenni egy kicsit és birkózzon meg vele.
-Rendben benne vagyok. Pihenj le kedvesem és hozd vissza őt. Egy kicsit eljátszadozunk. -mondta nekem, amire ismét visszatértem, de most szinte teljes egészében. Éreztem, hogy bennem van ez az izé, de túl gyenge, hogy bármit is tegyen.
 -Tudod, hogy nem fogunk semmit sem csinálni? -kérdeztem tőle. -Ez az izé túl gyenge, de én nem leszek a te alattvalód. Bánhatod. -vetettem oda és készültem elmenni, amikor visszarántott és a szemembe nézett.
-Úgy utálom az embereket. Miért nem lehetsz egy kicsit kedvesebb velem?
-Annak ára van. Engedj el, hogy hagy menjek vissza.
-Mégis hova? -vigyorodott el, amire teljesen lefagytam. Miért is? Ki vár rám? Nem emlékszem.
-Azt nem tudom. -feleltem zavartan, amire végigsimított az oldalamon.
-Kár lenne ha nem használnánk ki a pillanatot. Itt vagy te meg én. Tudom, hogy vágysz rám, mert nincs más, akire vágynál.
-Ez nem igaz! -horkantam fel. De még mennyire, hogy igaz. Gyűlölöm őt, de ez a test. Olyan izmos és kívánatos. Talán nem lenne bűn egy alkalom.
 -Talán mégis igazad van! -motyogtam és hagytam, hogy az ajkaival végigpuszilja a nyakhajlatomat. Egy sóhaj szökött ki a torkomon, de hagytam. Hagytam, hogy felemeljen és vadul megcsókoljon. Hagytam, hogy az ágyára dobjon, fölém másszon és kényeztessen.
De én se tettem máshogy. Én is csókoltam őt és hagytam magamat átadni az érzésnek, ami annyira elképesztő volt. Ilyet még sosem éreztem igazán.


Kinyitottam a szememet és a fehér plafont bámultam, amire a kis ablakon beszűrődő nap sugarai is rávilágítottak. Az arcomhoz kaptam a kezemet és furcsán vettem tudomásul, hogy valami csiklandozza az orcámat. Egy kis fehér tollpihét vettem le róla és furcsán nézegettem, amikor kénytelen voltam felülni és körbenézni. Az egész szoba romokban hevert és mindenhol a párnából való tollpihék fetrengtek.
-Ezek mi voltunk? -kérdeztem az ágy szélén ülő fiút, aki bólintott. Közelebb mentem hozzá, megragadtam a nyakánál és magamhoz húztam egy csókra.
-Valery!
-Andrew! -leheltem a csók közbe. -Mondd! -ziháltam, de ekkor beugrott, hogy mi van. Hát persze. Egy-két emlék tört fel bennem és eszembe jutott, hogy ki is az én szerelmem: Andrew.
-Bassza meg! -üvöltöttem és ellöktem magamtól a fiút, aki szinte leesett az ágyról. Ő is kapcsolt, hogy visszatértem és tudom ki az én választottam. Dühös voltam, így leugrottam az ágyról és neki löktem a falnak. A fal a nagy ütés ereje miatt kicsit megrepedt, de nem érdekelt. Teljes erőmből vertem be a srácnak mindenhonnan. Az arcába a legtöbbet, aminek hatására a szájából ömleni kezdett a vér.
-Hagyd abba! Elég legyen! -üvöltötte, de azért látszott rajta, hogy bírja. Megragadtam a nyakánál fogva és nekivágtam az asztalnak. Magam is meglepődtem, hogy milyen erőm van most, hogy minden egyből rám szakadt. A düh vezérelt.
-Állj le! Kérlek, ne. -kérlelt, amikor a szekrénynek támaszkodva törölte le a szájánál lévő vért.
-Megöllek téged! -sziszegtem a fogaim közt.
-Blueness gyere vissza! Blueness! -üvöltött, amire teljes életerővel tért belém vissza ő. Francba.  

2 megjegyzés:

  1. Na jo... kiakadtam. Egy helyes fiu mi? Hamarabb is szólhattál volna... akkor nem mondom ám, hogy undorító.
    Andrew❤️❤️ Hiányzol...
    Valery imádlak maradj ilyen erős, bàr Blueness is az, légy kitartó.
    Lehet egy kerdesem? Kovi részben legyen màr benne Andrew :D
    Puszi, Vivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy élvezetes ha a rosszfiúk helyesek. ;)
      Uh majd kiderül, hogy mikor lesz benne Andrew, de nyugi visszatér ő is a képbe
      Puszii

      Törlés