2016. október 2., vasárnap

3.Évad 2.Fejezet Blueness ellen

Sziasztok!
Meghoztam nektek a következő fejezetet, amit sajnos kicsit késve sikerült megírnom nektek, mivel sosem volt annyi időm, hogy egy ilyen témájú részt írjak meg nektek a gimi és az egyéb családi programok mellett. De most sikerült, így nagy örömmel posztoltam nektek a 3.Évad folytatását.



                                                                      Üdv: Cristine Tina Spencer


Egy ágyban ébredtem fel, ami egy kék színű, nyugodt kis szobában helyezkedett el, ahol volt egy asztal, egy fotel és egy hatalmas szekrény.
Kikeltem az ágyból és oda mentem a szekrényhez, hogy megnézzem a tartalmát. Számtalan ruha foglalt benne helyet, amik egytől-egyik fantasztikus darabok voltak számomra.
-A farmer és póló tökéletes lesz. -mondtam, de ekkor befedte az elmémet Blueness és meggátolta, hogy ezeket válasszam. Szoknya és egy fehér póló.  
 -Nem, az kizárt. Én nem hordok szoknyát! -dünnyögtem és próbáltam megakadályozni, hogy ne aggassa rám ezeket, de a testem már az övé, így pár perc múlva egy kék szoknyában és fehér pólóban álltam egy tükör előtt. A hajamat Blueness befonatta velem és egy titkos fiókból még sminket is kenetett rám.
-A mocskos uradnak akarsz tetszeni? -kérdeztem tőle, amire beütötte a lábamat az ágy szélére.
Ne merd, így hívni a nagyurat.
 -Hogy utállak téged. -morogtam és a fájó lábamat simogattam, de mivel menni kellett, ezért a bennem lévő lény nem hagyta és kiinvitált a szobából egyenesen egy ebédlőszerűségbe, ahol számtalan olyan volt.
Kényelmetlennek éreztem magamon a szoknyát, de sehogy se voltam képes megigazítani vagy ilyesmi, mert ez az izé nem engedte. Úgy járkált velem, mintha azt képzelném magamról, hogy én vagyok a legtökéletesebb ember a világon.
Egy olyan asztalhoz közelített velem, ahol az a mocskos, rohadt nagyúr is falatozott az egyéb érdekes finomságokból.
-Itt vagyok. Mi lesz a mai napi teendőm? -kérdezte Blueness, de én nagy erőt véve tartottam vissza egy kicsit, míg folytatta volna a beszédét. -Mert rohadt éhes vagyok. -az asztalnál lévők értetlenül néztek rám.
-Örülök, hogy látlak Valery! -mondta a nagyúr.
-Én nem igazán. -dünnyögtem és minden erőmmel visszatartottam egy kis ideig a lényemet.
-Éhes vagy ugye? Tessék itt a reggelid. -felelte és felém tolta a reggelimet, amit gyorsan el is fogyasztottam. Az asztalnál lévők úgy néztek rám, mintha csak egy minimális hiba kell és itt helyben kinyírnának.
-Rendben ennyi elég lesz. -Blueness vissza tért és durván felállt velem az asztaltól. -Mondd, hogy mi a feladatom, mert nincs kedvem ezzel az emberrel játszadozni. Tudod milyen nehéz? Olyan makacs, hogy a lélegzetvétele is fájdalmat okoz. -nyavalygott a lény, amit egészen élveztem.
-Nyugalom Blueness. Nem véletlenül téged választottalak belé. -mondta neki a nagyúr, ami a szívem hevesen dobogott.
-Nagyon hálás vagyok uram. -felelte neki a lényem és még jobban éreztem, hogy összeszűkül a hasam.
 -Akkor gyere ide. -mondta neki a nagyúr és én közelebb léptem hozzá. Megragadta a derekamat és szenvedélyesen csókolt.
-Engedj már el! -sikoltottam és eltoltam magamtól őt. Nem engedem, hogy ez a hormonokkal teli izé irányítson. És főleg nem engedem, hogy ez az izé csókoljon.
-Már egy percre sem lehet irányítása fölötted? -kérdezte dühösen és a karomat szorította.
-Ha kell kiölöm magamból ezt a lényt. Oda van érted és én rohadtul nem, szóval nem hagyom, hogy ez irányítson. -válaszoltam.
-Pedig kénytelen leszel. Megölök mindenkit. Kezdve Andrewal. -mondta, de engem ez egyáltalán nem hatott meg. Ki az az Andrew?
 -Azt ölsz meg, akit akarsz. -feleltem és kitéptem a kezemet a szorításából.
-Hogy mi? Nem tudod, ki az az Andrew?
-Kellene? -kérdeztem tőle értetlenül, amire ismét visszatért Blueness.
-Teljesen kiürítettem a fejéből a kedvesét nagyuram.
-Elképesztő vagy Blueness. És, hogy ne unatkozz a következő feladat az lesz számodra, hogy holnap elvidd őt a felnőttek bázisára. Be kell épülnöd, hogy kideríts mindent, amivel végezhetek velük. Ha tetszik, ha nem megölöm őket így is úgy is. -nevetett fel a nagyúr, de még mielőtt elengedett volna visszarántott és magához húzott.
-Hozd vissza Valeryt! -mondta, így felszínre tőrt az én halovány tudatom.
-Mit akarsz már megint? -kérdeztem tőle dühösen és farkasszemet néztem a sötét szemeivel.
-Ma este ajánlom, hogy kiöltözz, mert a szobámban fogsz aludni. Világos?
-Előbb szúrom ki a szememet, mint hogy veled legyek egy éjszakát.
Ne ellenkezz neki te lány. Ott leszünk és élvezni fogjuk az éjszakát. 

6 megjegyzés:

  1. Basszus te lány. Ez undorító! Mármint az irásod perfect de ez a story kezd ahhh lenni. Mi az hogy nem tudja ki Andrew? Neee������
    Valery üzenem neked hogy légy erös és jusson eszedbe ki Andrew mert megkell mentened!!!

    Ennyi lettem volna. Folytatást gyorsan!!

    Puszi Vivi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uh köszönöm. igen, igen tudom nekem nagyon fura volt ezt írnom és sajnálom, de hidd el ennek így kell lennie.
      Aztan majd minden jó lesz ;)
      Tudod, mindig a jó győz a végén.

      Törlés
  2. Imádom, olyan modern, kiforrott és groteszk ;) gyűrd az idegrendszerünket ;))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez neked való <3 :) Misztii nézd megtaláltad az embered :*

      Törlés
    2. Tényleg kemény!! Én nem tudnék ilyen szépen, olykor durván fogalmazni, pedig azért már láttam ezt-azt :P! Csak így tovább, írj gyorsabban ;)

      Törlés