2016. augusztus 28., vasárnap

2.Évad 14.Fejezet Minden a régi?

Sziasztok újra!
Egyes aktív olvasómnak nem igazán tetszett, hogy ilyet tettem a két főszereplővel. Tudom, hogy ez nem szép dolog tőlem, de valahogy fel akartam turbózni az izgalmakat, amíg nem érkezik a nagy harc. Ez a 2.Évad utolsó előtti része, ami után szerdán hozom az éved zárót.
Jó olvasást és  hagyjatok magatok után nyomokat!

                                                                           Üdv: Cristine Tina Spencer


Két teljes nap telt el azóta, hogy majdnem meghaltam és, hogy mély sebet okozott a lelkemben az a srác, akibe teljesen belehabarodtam. Nem tudtam nagyon mit kezdeni magammal, így egy talált, lopott vodkába temettem minden bánatom, miközben olyan soványra fogytam, hogy rossz volt magamra nézni. Undorodtam a testemtől? Eléggé.
A gyakorlás közben sosem néztünk egymásra és nem is mentünk oda egymáshoz, ami szemet szúrt Aurelianak és egyszer oda jött hozzám, hogy megkérdezze mi történt.
-Miért nem látlak mostanában Andrewal? -kérdezte tőlem felvont szemöldökkel és a fegyverét szorongatta, miközben próbáltam eltalálni a fa törzsét.
-Talán, mert sokat gyakorolunk? Nincs időnk egymásra. -feleltem és meghúztam a ravaszt, így a golyó belemélyedt a fába.
-Nem hiszed neked. -mondta, amire újra eszembe jutott, hogy ő is ezt mondta. Nem hitte, hogy nem akartam meghalni.
-Hagyd már abba. Ez az igazság és kész. Inkább törődj a saját dolgoddal. -köptem felé a szavakat és elmentem.
Azóta egyedül csináltam mindent. Egyedül mentem éjszaka gyakorolni, enni és sétálni az épület falai közt. Nem kellett a társaság. Most nem.
Hajnalban a sok forgolódás és visszatérő álmok miatt felkeltem az ágyamból és kimentem a folyosóra, hogy ismét sétáljak egyet. A pizsamanadrágom zsebéből kivettem a Jacobtól lopott cigit és öngyújtót és meggyújtottam azt. Beleszívtam és kifújtam.
Leültem a szokásos helyemre a földön és a kis szekrénykéből, ami a falba volt építve kivettem az eldugott vodkámat és a két szívás közben ezt is legyűrtem a torkomon.
Lépteket hallottam, amire összehúztam magamat és imádkoztam, hogy olyan valaki legyen, akivel még sosem találkoztam. De sajnos hatalmasat tévedtem, mivel Andrew tartott felém a halvány fényekben kivehető alakja miatt.
-Mit csinálsz itt? -kérdezte, amikor észrevett. Rendes utcai ruhában volt, míg én egy hosszú pulcsiban és egy rövid pizsamanadrágban.
-Csak leültem és élvezem az életemet. -feleltem kissé kábultan és ismét szívtam a cigimből, amire kikapta a kezemből és szétmorzsolta a cipője talpával.
-Hé miért kellett ezt tenned? -kérdeztem tőle és felálltam, de az alkohol hatása miatt kicsit megszédültem, így neki kellett elkapnia.
-Nem szeretem ha valaki ezzel a szarral mérgezi magát. Gondolom Jacob adta, mi?
-Loptam tőle, mit gondolsz? -röhögtem fel és egy kicsit meglöktem a mellkasát. -Kérsz?
-Mégis mit? -kérdezte felhúzott szemöldökkel, miközben a karomat fogta.
A fejemmel a vodkás üvegre mutattam.
-Nem iszom! -jelentette ki, amire kínosan felröhögtem. Egy álszent seggfej?
-Gyáva pöcs vagy Andrew. -morogtam, amire erősen megrántotta a karomat, de eme tette miatt lehuppantam a földre. Leült elém és szomorúan vizslatott.
-Menj szépen és aludj egyet, kérlek!
-Nem tudok aludni, mert rajtad jár az eszem. A pofonod utáni bizsergő érzés kurva szar.
-Sajnálom. -megsimította a felkaromat és letért az alkaromra egyenesen a két kezem közé. Egymásba csúsztatta az ujjainkat és a szemembe nézett.
-Nem akartalak bántani. -kezdte és egy nagyot nyelt. -Az indultok szétáradtak bennem és csak arra tudtam gondolni, hogy ha pár percet is kések te már nem lennén. Sokat gondolkoztam és már elhiszem, hogy nem akartál meghalni, de kérlek nagyon szépen kérlek. Ne menj velük.
Köpni nyelni nem tudtam a szavai hallatán, bár a fele összefolyt a fejemben az alkohol hatására, de így és értettem a lényeget. Megbánta minden egyes tettét!
-Egy okot mondj, hogy ne menjek velük. -mondtam és feltápászkodtam a földről.
-Mert kicseszettül beléd vagyok esve és ha bármi bajod is történne sose bocsátanám meg magamnak. Te vagy a mindenem. -válaszolta és neki lökött a falnak. Felnéztem az íriszeibe és beharaptam az alsó ajkamat.
-Csókolj meg. -ziháltam, amire teljesítette a kérésemet és vadul nekem esett. A kezeimmel átkaroltam a nyakát és még szorosabban magamhoz húztam. Hiányzott.
Számtalan robot és gyerek jelent meg előttem. Arra vártak, hogy megkezdődjön a harc.
Eltoltam magamtól a fiút és félelemmel teli tekintettel ezt mondtam:
-Itt vannak! Megérkeztek Andrew.
 A fiú értetlenül nézett rám, amikor leeset neki, hogy biztos látomásom volt. Kézen ragadott és mindenhova bekopogott és elüvöltötte magát, hogy Ébresztő! Itt vannak!
Én is így tettem és még élveztem is egy kicsit a bennem lappangó szesz miatt.
Elértünk az étkezőbe, ahol pár perc múlva mindenki felöltözve és álmosan várt minket.
Apám az emberek közé állt és elüvöltötte magát.
-Mindenki menjen a helyére! Nem szabad vesztesnek kijönnünk a háborúból! Meg kell védenünk a Földet!
A szavai mindenkibe lelkesedést öntött. Belénk is. A társamra néztem és elmosolyodtam. Az alkohol már minimálisan volt a szervezetembe, így tisztán emlékeztem mindenre.
Hibát követtünk el, de helyre hoztuk. Én és ő. És most egy feladatunk van csak:
Megmenteni a Földet.

2 megjegyzés:

  1. Cuki fejezet :) jo tudom sok a káromkodás, de akkor is nagyon cuki ahogy összeszedte a baratnőjét Andrew <3 <3 Sok puszii holnap tali

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy megkaptam a megjegyzésed ;)
      Igen, igen cuki lett szerintem is <3
      Igen juuj nagyon várom <3

      Törlés