2016. augusztus 5., péntek

2.Évad 10.Fejezet Magas láz

Sziasztok!
Újra itt vagyok a következő résszel, ami remélem ismét tetszeni fog nektek. Úgy döntöttem, hogy a ,,lerombolom” a két hetente lévő részeket és azt a további 5 fejezetet megprobálom augusztusban hozni nektek. Ezt már amúgy is sokan kértétek, így a 3.Évadot szeptemberben el tudom kezdeni. (remélhetőleg)
Olvassatok és hagyjatok magatok után nyomot.
ui: több, mint 3440 villámcsapás remek ajándék a névnapomra. (aug. 5. Krisztina)

                                                                                 Üdv: Cristine Tina Spencer


Másnap reggel az ebédlőben ettem a szokásos reggelit, ami lopott kenyérből és tojásból állt. Nem nagy kaja, de legalább több, mint a semmi.
-Valery, Valery! -felnéztem az evésből és a felém tartó szőkeséget néztem.
Amikor oda ért az asztalomhoz, leült mellém és mosolyogva nézett rám.
-Valami baj van? -kérdeztem tőle és abbahagytam az evést.
-Tudod meséltem, hogy Ryan elhívott egy randira. -mondta és elvigyorodott. -Minden fantasztikus volt és a végén lefeküdtünk. -ujjongott, amire sokan felénk néztek értetlen arckifejezésükkel.
-Mesélj el mindent, hogy milyen volt. -kértem, amire belekezdett a hosszú és tartalmas mondandójába. A mesélése után el kellett menni, mert megbeszélték az új partnerével, hogy együtt gyakorolnak lőni. Őszintén örültem a társam kapcsolatának, mivel végre túl tudott lépni Jamesen, akivel volt egy kisebb kapcsolata még anno.
-Minden rendben? -kérdezte valaki a hátam mögül, amire megfordultam és apuval találtam szemben magamat. Egy tányér rétest tartott a kezében, amit nekem adott, így letettem azt az asztalra és elkezdtem fogyasztani.
-Igen minden rendben. -feleltem evés közben, de mivel apu azt nem szereti, így lenyeltem az ételt és folytattam. -Azóta szerencsére nem volt semmi látomásom.
-Annak nagyon örülök kicsim. És nagyon remélem, hogy ez a Mike ügy csak egy félreértés.
-Én is remélem. -feleltem és folytattam az evést, miközben apu leült mellém és minden féle dologról mesélt nekem.
-Ugye nem zavarok? -kérdezte Anne, aki az asztalunk előtt állt meg.
-Dehogy is Anne. Valery biztos készen áll. -mondta apu és még mielőtt megkérdezhettem volna tőle, hogy miről beszélt, felállt és elment.
-Mire állok készen? -kérdeztem a doktornőt, aki segített felállni az asztaltól, mivel szerencsétlenségemre beakadt a lábam.
-Szeretnélek megvizsgálni, hogy minden rendben van-e veled, mivel a tegnapi eset óta erre nem került sor. Benne vagy? -kérdezte.
-Természetesen. -feleltem és elindultam Anne után a rendelőbe.
Bementünk és leültetett az egyik székbe, amikor Peyton kukucskált be a fehér függöny mögül.
-Jól vagy? -kérdezte, amire hevesen bólogattam és kértem, hogy öleljen meg, amit szívesen teljesített. Nagyon szeretem ezt a lányt, mivel úgy tekintek rá, mintha a testvérem lenne.
-Életem kimennél most egy kicsit? -kérdte Anne, amire a lánya engedelmeskedett neki és kiment.
-Vehetek tőled vérmintát és megnézhetem, hogy nincs-e lázad vagy hasonló? -kérdezte, bár nem érettem, hogy miért szükséges megmérni, hogy van-e lázam.
-Miért?
-Nem tudjuk még, hogy miért történik ez veled és, hogy ha ez mind hatással van rád a tested hőmérséklete lehet, hogy magasabb vagy alacsonyabb. -felelte és először lefertőtlenítette a karomat és beleszúrta a tűt, amivel vérmintát vett tőlem.
-Nyomd oda ezt a vattát, kérlek! -kezembe nyomott egy fehér kis vattát, amit a véres pontocskára tettem, hogy felszívja vörös vérem.
-Szabad akkor megmérnem, hogy nincs-e lázad? -kérdezte, amire bólogattam, így egy lázmérőt tett a hónom alá.
Türelmesen vártam és hatalmas levegőt vettem, hogy pontosan megmérjen mindent, ami szükséges lehet. Amikor jelezte, hogy megmérte a lázam Anne kivette és megnézte, hogy mennyit mutat.
  -Istenem! -Anne a szájához kapott és gyorsan kirohant a teremből.
Nem tudom, hogy mi zaklatta fel ennyire, mivel biztos, hogy nem lehet lázam, hisz remekül érzem magam. Felálltam a székből és kirohantam utána, hogy megtudjam mi történt. A doktornő apámmal és a többi társammal beszélgetett, de köztük nem volt Andrew.
-Mit mutatott? -kérdeztem, amire ijedten kapták felém a tekintetüket.
-Drágám, ugye jól érzed magad? -kérdezte Anne és megérintette a homlokomat. Tudtam, hogy normális hőmérsékletű.
-Igen persze, hogy jól. -feleltem összezavarodva és rájuk parancsoltam, hogy mondják meg, mennyit mutat.
-48 fokos lázad van. -mondta apám, amire köpni-nyelni nem tudtam. Hogy mi van?!
-Jól hallottam? -kérdezte valaki a hátam mögül, amire megfordultam és a vezetőmmel találtam szemben magam.
-Anne, apa, srácok nem lehet ennyi a lázam, hisz teljesen jól érzem magam.
-De valami van veled, ami nem emberi. Látomások és kapcsolódás. -mondta Anne, amire megremegtek az izmaim.
-Azt hiszed olyan vagyok? -préseltem ki a fogaim közt és a többiekre néztem. -Peyton? Aurelia? Fiúk?
-Nem. -mondta Peyton engem védve. -Te is ember vagy. Csak valami történt veled, ami hihetetlen.
-48 fokos lázzal halott vagy. -vágta oda Jacob, amire mindannyian dühösen néztünk a fiúra.
-De élek! Most akkor be fogtok zárni és addig vizsgáltok, amíg nem lesz kisebb a lázam? -kérdeztem Annet, Peytont és Aureliat, mivel itt ők a szakértők.
 -Jobb lenne figyelni egy kicsit. -mondta apám, amire Andrew kínosan felnevetett.
-Ez röhejes bassza meg! Nem engedem, hogy egy kis időre is figyeljék őt. -megragadta a karomat és magához rántott, hogy megvédjen.
-Ő az én lányom és szükség szerűnek érzem ezt. -mondta apám dühvel a hangjában és felénk lépett egy lépést, de Ryan visszarántotta és kérte, hogy ne tegye.
-Leszarom uram. -Andrew olyan lazán kezelte ezt a helyzetet, hogy csak bámulattal tudtam figyelni. Kiállt az ellen, hogy a szakértők és az apám ne tartsanak megfigyelés alatt.
-Na ide figyelj Andrew! -üvöltötte az apám és kitépve karjait Ryan szorításából, bevert egyet annak a fiúnak, akit mindennél jobban szeretek. Istenem!
Olyan hirtelen történt az egész, ami miatt a vezetőm a földön kötött ki, de felállt és édesapám felé közeledett, hogy vissza adja azt, amit tőle kapott. Monoklit.
-Andrew ne tedd, kérlek! -visszarántottam és szorosan megöleltem őt, így a válla fölött átláttam a többieken.
-Szeretlek titeket. -kezdtem és hatalmasat nyeltem. -De nem engedem, hogy megfigyeljetek ezzel. Tudom, hogy más vagyok, de nem érdekel. És szeretném ha ti mind megértenétek ezt. -szorosabban vontam magamhoz a fiút. -És nem szeretném ha többet vizsgálnátok rajtam.
A vezetőmmel gyorsan eltűntem a többiek szeme elöl és vele együtt sietősen kerestem egy búvóhelyet, amíg lecsillapodnak a kedélyek.
Fájt ez az egész? Igen nagyon, mivel úgy érzem ez az egész egy átok és csak szétválaszt minket egymástól. Az apámtól és a barátaimtól. Bassza meg ez az elcseszet világ! 

6 megjegyzés:

  1. Ááá... Na jo egy isteni jo volt, szeretem Valery stílusát olyan kemenyen reagálja le az egész szitut mint egy nem is tudom... kigyurt, tetoválásos férfi :D Andrew még mindig a best. Ahw.
    Tetszik még Valery képessége, hogy is mondjam... nagyon különleges, és nem csoda hogy elege van ebből az egészből hisz tönkre teszi a számára legfontosabb embereket.
    Továbbá imádom az írásodat ami amugy egyre jobb lesz ;) Szóval sok sok puszii, és írd nagyon gyorsan a kövi részt!

    Ölel a BFF-ed!
    UI: itt is boldog névnapot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valery stílusa a bennem rejlő vadállat :D 
      Andrew bizony számomra is best. 
      Uh a képessége tényleg baromi különleges és lehetetlen is egyben, de jól látod te is, hogy ez neki nem tetszik, mert elszakítja őt a szeretteitől. :) 
      Ha hazajöttem megpróbálom a másik mellett is megírni ennek a folytatását. 
      Ölel a bff-ed! :) 
      és köszönöm itt is <3

      Törlés
  2. Először is: Boldog néévnapot! Tudom kicsit elkéstem, de nem tudtam neked írni.
    Másodszor is: Nagyon jó volt ez a rész is. Remélem tényleg sikerül megírnod a többi részt, és befejezni ezt az évadot ebben a hónapban. :)
    Sok sikert! :)

    VálaszTörlés
  3. Ja és gratulálok a 3600 villámcsapáshoz. :D Csak így tovább.

    VálaszTörlés