2016. április 29., péntek

2.Évad 3.Fejezet Vizsgálat

Sziasztok újra olvasóim!
Remélem, hogy az eddigi fejezettek meg voltatok elégedve. A 2. fejezet végén egy kisebb fajta romantikát csempésztem be, amit gonoszan el is rontottam. De ne aggódjatok, mivel még lesznek ilyen események.
Jó olvasást eme fejezethez!
                                                                                Üdv: Cristine Tina Spencer



Kilépve a zuhanyzóból magamra tekertem egy fehér törülközőt és neki dőltem a hideg csempének.
-Miért dobtad ki? -kérdezte tőlem Aurelia, amikor kilépet a függöny mögül és magára tekert egy ugyanolyan színű anyagot.
 -Nem volt kedvem a játékaira.
-Pedig lehet, hogy ez volt az utolsó alakom, hogy látott meztelenül. -felelte és elsétált mellőlem.
Még hogy ez lenne az utolsó? Nem egy koszos, kicsi zuhanyzófülkében akartam elveszteni a szüzességemet. Lesz még rá alkalom ha kedvem tartja. De most ennél sokkal fontosabb dolgok is vannak az életemben, mint ez.
Elindultam abba az irányba ahonnan ide tévedtem és leültem egy székre. A szőke szépség már helyet foglalt mellettem, miközben szorosan fogta a testét védő anyagot.
-Mit csinálsz? -kérdeztem tőle, miközben én ,,lazán” ültem, nem foglalkozva azzal, hogy teljesen eltakarja-e minden részem. (bár tudtam, hogy mindent takar.)
-Ryan itt van valahol és nem akarom, hogy láson.
-Ne legyél már álszent! Három fiúval éltél együtt egy sátorban. -válaszoltam.
-De ők a családom volt. Ezt a fazont meg nem ismerem. -hát tőlem legyen csak ilyen félénk.
Egy ideig még csak kettesben ültünk, amikor Andrew jelent meg előttünk, zavartan simogatva a nyakát. A felsőteste teljesen kilátszott, mivel csak az alsó részét takarta a fehér anyag. A haja össze-vissza állt, vizesen, miközben néha a hasizmára is cseppent egy-egy vízcsepp.
-Azt a kurva! -jött ki a számon, de gyorsan eltakartam azt és magamat átkoztam eme kijelentésemért.
-Úgy látom tetszik a látvány. -húzta ki magát a srác, amire felhúztam a szemöldökömet és vigyorra húztam számat.
-Ez az undoromat fejezte ki, édesem. -hazudtam.
-Csak te gondolod így. Aurelia álla már a padlót éri. -mondta, amire a lányra néztem. Tényleg tátva volt a szája, így rácsaptam a combjára, hogy hagyja abba. Abba hagyta.
Andrew leült a mellettem lévő székre, amikor Anne és Peyton jöttek be a terembe.
-Úgy látom a vezetőtök is itt van. A nevem Anne. -nyújtotta a kezét, amire a srác kezet rázott vele és folytatta. -Ő pedig itt a lányom Peyton. -a lány is kezetrázot a vezetőnkel és leültek az elöttünk lévő két székbe.
 -Felvázolom, hogy milyen vizsgálatokat fogunk elvégezni rajtatok, oké? -kérdezte Anne, amire mind helyeseltünk.
-Először vért kell vennünk tőletek, hogy megállapítsuk minden rendben van e. Ez után megvizsgáljuk, hogy jól hallotok és látok-e, ami fontos lesz a harci kiképzés miatt. -erre mind összenéztünk és faggattuk a kérdéseinkkel.
-Gyakorolhatunk fegyverekkel?
-Saját termekben?
-Mikor kezdenénk? -hangzottak el a kérdéseink, amire Anne leállított minket és megkért, hogy majd a vizsgálatok után kérdezzük erről.
-A legutolsó dolog pedig a sebeitek ellátása lesz. -ez után, pedig külön váltunk és mind egy beosztott illetőhöz kerültünk.
Az én ,,ápolóm” egy fiatal lány volt, aki először vért vett tőlem, amit gyorsan elvitt egy kisebb fajta laborba. A következő vizsgálat a hallásom megállapítása volt, amire azt mondták, hogy tökéletes. A látásomnál már nem így gondolták, mivel egy-két számot eltévesztettem és be kellett vallanom, hogy két évig szemüveget hordtam.
Az utolsó feladat a sebeim ellátása volt, ami ez esetben a hasam vagy a hasam oldalán lévő vaddisznó által okozott sem volt.
-Megtennéd, hogy levennéd a törülközőt, hogy megnézzem a sebedet? -kérdezte tőlem a lány,a mire bólintottam és levettem. Őszintén nem voltam nagyon szégyenlős típus, de egy kicsit zavart, hogy egy idegen nyúlkál az oldalamhoz.
-Egy pillanat és jövök. -mondta a lány és elment.
Egy ideig ott álldogáltam, amikor valaki megszólított.
-Mi már végeztünk és ruhát is kaptunk. Te kész vagy már? -mondta a vezetőm, amire még inkább zavarba estem. Még, hogy nem lát meztelenül.
-Szerinted?! -akadtam ki, amire elröhögte magát. -Mi van?!
-Ez már a második alkalom, hogy látom formás segged.
-Barom! -fordítottam felé a fejemet.
-Igen mostanában sokszor vagyok az aranyos, cuki és kedves jellemző ellentéte. -felelte és elment.



-Visszajöttem! -futott hozzám a lány. -Minden rendben van veled. A vérteszt is tökéletes, és a sebeddel is minden rendben. Tessék itt a ruhád. Vedd fel és ha kész vagy menj az ebédlőbe.
Teljesítettem a lány kéréseit és egy tiszta ruhában léptem be az ebédlőbe. A társaim egy asztalnál ültek, apa és Ryan személyével együtt.
Mind ettek valami ételt, így én is beálltam a hosszú sorba és, amikor a kajákhoz értem, kértem krumplipürét, rántott húst és egy pohár vizet. Kinézetre sokkal jobb volt, mint az iskolai koszt.
 Az evőeszközök felé vettem az irányt, de egy srác az utamba állt, így megkértem, hogy menjen arrébb.
-Bocsi átengednél? -a srác megfordult, így láthattam arcát. Sötét bőre és fekete haja volt, de ami egyszerre ragadta meg a tekintetemet az az ismerős arca és karja volt.
Biztos voltam benne, hogy ő volt a másik támadó, aki valószínűleg a robot karja miatt dobhatta el a szőke lányt azon az estén.
Mit keres itt? Miért olyan, mint a többi gyerek? És miért is nem pofoztam fel Ryant és a többeket, hogy majdnem megöltek minket?
Leejtettem az ételeimet, ami erősen koppant a földön. Összeszorítottam az öklömet és teljes erőből neki nyomtam a srácot egy falnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése