2015. november 6., péntek

1.Évad 6.Fejezet Gyermek temető

Sziasztok kedves harcosok!
Ismét elérkeztünk ahhoz a bizonyos péntekhez, amikor kint hever a blogon a legújabb fejezet. Próbáltam egy kicsit izgalmassá tenni ezt a fejezet, így remélem, hogy nem fogtok elaludni a rész olvasása közben, míg arra nem tévedtek, hogy a nevetek által lett bepötyögve hozzászólásként egy igen-igen furcsa szöveg. Erről jut eszembe! Köszönöm, hogy pár kedves bloggerina irt nekem kommentet, amire szívem szerint én kértem őket, de ők olyan aranyos szöveget írtak, hogy megkönnyeztem. Azt is hozzá tenném, hogy a bétám saját mondott le arról, hogy segítsen a részekben, mert úgy gondolta, hogy nem kell nekem béta. Innen is köszönöm, neki, hisz ez olyan boldoggá tett.

     Üdv: Cristine Tina Spencer


Nem tudtam álomra hajtani a fejemet, hisz éreztem valami olyat, ami miatt Andrew után kell mennem. Bár tudom, hogy hülyeség lenne ez az egész, de beszélnem kell vele. Tudnom kell, hogy mégis miért ment el ilyen hirtelen.
Az ágyamon fekve gondolkoztam ezeken, míg arra a döntésre jutottam, hogy megpróbálok utána menni. Felkeltem és szétnéztem a sátrunkban. A közös szekrényünkön alig-alig világított egy petróleumlámpa, de még így is kivettem, hogy Aurelia fegyvergyűjteménye ott hever. Háromból kiválasztottam a legszimpatikusabbat és kirohantam a sátrunkból.
Egyenesen az erdő irányába futottam, de hirtelen neki mentem valaminek, vagy inkább valakinek?
-Ovatosabban ha lehetne! -förmedt rám James, de amikor jobban szemügyre vett elkerekedett a szeme.
-Te mégis mit keresel itt?-kérdezte tőlem a válaszra várva. Nagy szarban vagy Valery!
-Csak kiakartam szellőztetni a fejemet. -válaszoltam neki, de tudtam, hogy ismer már annyira, hogy nem veszi be eme hazugságomat.
-Fegyverrel együtt?-kérdezte és az említett tárgy felé mutatott.
-Fő a biztonság. -mosolyogtam rá, de nem vette be ezt a dumát és rámförmedt.
-Mégis hogy gondoltad, hogy utána mész? He? -köpte felém a szavakat és látszott rajta, hogy nagyon nincs jó kedvében.
-Tudnom kell, hogy Andrew miért ment el. Engedj az utamra!-parancsoltam meg neki és elakartam menni előle, de ő megragadta a karomat és a szemembe nézett.
-Nem mész te sehova. Pihenned kell!-mondta és elkezdett arról beszélni, hogy mennyire veszélyes az erdő és, hogy ha újra megtámadnak ő nem lesz ott. Süket duma!
-Lehet, hogy a csapatotok tagja vagyok, de szabad akaratom van. Bocs. -feleltem és elkezdetem az erdőbe rohanni, de olyan gyorsan és olyan össze-vissza, hogy James nehogy megtaláljon, ha utánam jönne.
Szerencsére sikerűlt úgy elmenekülnöm, hogy ne találjon meg, így már nyugotabban tudtam tovább állni. Igazából fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, de mégis éreztem, hogy nem lehetek túl messze, ahhoz, hogy megtaláljam a vezetőm.
Egy hosszú idő múlva nekitámaszkodtam egy fának és kifújtam a levegőt, ami már annyira nyomta a tűdőmet. Egyszer csak szép lassan újra éreztem azt a mindjárt megfulladok érzést, hisz valaki erősen a számhoz szorította a tenyerét. Segitség! Nem tudom kinek mondhattam ezt, hisz a tudatalattim nem tud orditani. Vagyis tud, de azt senki sem hallja csak én.
-Nehogy sikits Valery!-egyből rájöttem, hogy ki is ez az illető. Andrew!
Lassan eresztette le a kezét a számról és magafelé fordított. Erősen fogta a vállaimat és valamire várt.
-Andrew?-kérdeztem,de ő csak lepisszegett engem és lenyomott a földre.
-Andrew mi az?-kérdeztem ismét, de láttam, hogy ez már nagyon idegesití, igy inkább befogtam a számat és vártam.
Három hatalmas robot ment el elöttünk, akik két-két embert vittek a hátukon. Andrew jobban neki nyomott a földnek, hogy tényleg ne vegyenek észre minket. Amikor ezek elmentek nagy levegőt vett és rámförmedt.
-Mi a szent szart keresel te itt?!
-Neked is szia. -motyogtam és megkérdeztem tőle, hogy mégis mi volt ez.
-Miért vitt embereket ez a három robot?
-Ezek az Elrablók és gyerekeket vittek egy temetőbe. Pár napja vettem észre ezt a furcsaságot és eljöttem kideríteni. Gyere mutatok valamit. -válaszolta és felrántott a földröl. Ekkor jöttem rá, hogy ez lehetett az a bizonyos dolog, amiért elment tőlünk.
Egy hatalmas tisztáshoz vezetett, ahol rengeteg kő vagy nevezzem inkább sírkőnek, hevert a földön.Elöttük felvolt túrva a föld és ezek az Elrablók bizony oda dobták (!) bele a halott gyerekeket.
-Te jó ég! Ez szörnyű. Ök most akkor halottak? -kérdeztem a srácot.
-Igen azok csak azt nem tudom, hogy miért. Még egyiket sem láttam és  nem is öltem meg egyiket sem. Akkor most természetes halált haltak? -kérdezte inkább magától, mint tőlem, így nem feleltem a kérdésére.
-Nagy bajban vagyunk,ugye? -kérdeztem.
-Nagyon közel vannak a táborhelyünkhöz, így igen nagy bajban. Úgy látszik most valóra válik a kérésed. Gyakorolnunk kell, hogy szembe szálljunk velük.
-Végre! -talán túl sok pozitív hormon áradt szét bennem, ami miatt még Andrewt is megöleltem. Csak örültem, hogy végre megtanulhatok bosszút állni ezeken a robotokon.

A temető látogatás után tovább álltunk, hogy visszamenjünk a többiekhez, de sajnos eme tervünkbe az idő is csúnyán belerontott. Elkapott minket egy hatalmas vihar, így kénytelenek voltunk letáborozni egy barlang belsejében.
-Valery? -kérdezte Andrew egy kis idő után, amikor nekidőlt egy kőnek.
-Igen?
-Tudod volt egy kis balesetem. Megsértett egy gólyó. -motyogta és felhúzta a lábán lévő nadrágot.
Egy hatalmas piros,véres seb rejtözött a térdén, amiben tisztán lehetett látni a gólyót.
-Mégis,hogy történt ez? -kérdeztem tőle egy kicsit felháborodva és szitkozodtam magamban, hogy egy kicsit sem értek az orvosláshoz.
-Megtámadott két gyerek és az egyik meglőtt a karjából kiálló fegyverrel. -emlékszetett vissza a történtekre és felordított, amikor a gólyó bejlebb fúrta magát a husába.
-Mit csináljak? -kezdetem el pánikoli és mindenhol kerestem valamit, ami segíthetne, de semmit sem találtam.
-Vedd ki! -parancsolta meg, amire döbbenten néztem rá.
-Talán abba bele is halhatsz. Nem gondolod?
-Tudom, hogy megtudod csinálni. Tedd meg.-szűrte ki a fogai közt, amikor még jobban mélyedt az a rohadt gólyó. Ha most nem fogom tudni kihúzni akkor talán sokkal nehezebb lesz, így nagy erőt véve készűltem fel lelkileg eme feladatra.
Amikor készen álltam rá, megragadtam a gólyót és minden erőmmel azon voltam, hogy kihúzzam, de az sem segített, hogy Andrew veszettűl üvöltött. Megragadta a karomat és oltári erősen szorította.
-Megvan!-sikerűlt kíhúznom, de gyorsan cselekednem kellett. Eldobtam a gólyót és fogtam egy falevelet, amit a sebes térdére tettem.
-Kész vagyunk. -motyogtam tiszta vizesen, hisz annyira megerőltettem magam, hogy megizzadtam.
-Köszönöm. -felelte és rádölt egy kőre.
Valahogy most éreztem valami olyat, amit ha nem történt volna meg ez az egész nagyon bánnák.
-Andrew? -kérdeztem az illetőt, aki felemelte a fejét és kérdőn pillantott felém. Nem tudom, hogy a fejemben a tudatalattim vagy én gondolom így. Vagy netán a szívem érez valamit, aminek itt és most van az ideje? Olyan nehéz, de mégis megteszem. Közelebb hajolok hozzá és mindenféle bűntudat nélkül tapasztom az ajkaimat az övére. Egyenletes táncot járnak ajkaink és még az a legfurcsább, hogy ő is visszacsókol. A kezemet az arcához emelem és óvatosan csókolom, de még ő is olyan ártatlanul teszi ezt. Olyan mintha tudná, hogy vigyázni kell a hasamra, hogy semmilyen hirtelen mozdulatot ne tegyen. Őszintén én is így vagyok vele. Nem akarok se rátámaszkodni, se megérinteni a térdét.
-Valery!-eltolt magától és a szemembe nézett. Semmit sem tudtam kiolvasni gyönyörű tekintetéből, de hamar rájöttem, hogy nagy hibát követtem el. Eltávolodtam tőle és beharaptam az alsó ajkamat.
-Sajnálom. Egy hülye vagyok. -motyogtam inkább magamnak és ledőltem a mellette lévő sziklára.
Elkezdtem gondolkozni, hogy mégis mit képzelhettem magamról. Most biztos megutált és soha többet nem fogja megtanítani, hogy hogyan kell lőni. És mi van akkor, ha van egy barátnője? Akkor mennyire szarul érezném magamat?
Eme értelmes gondolkozásomat  ő törte meg, amikor köhintett egyet. Azt gondoltam ennyi volt a reagálása, de akkor megszólalt.
-Nem volt helyes. Rohadtul szar időzitésben tetted meg ezt a kibaszott lépést Valery! -üvöltötte, amire teljesen értelmetlenűl néztem rá. Mi van?



6 megjegyzés:

  1. Mikor lesz új rész? Nem siettetni akarlak csak érdekel.

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Ez a rész, egyszerűen fantasztikus lett. ^^ A cselekményvezetés nagyon tetszik. *-* Olyan szép, választékosan bánsz a szavakkal, és kitűnően formálod a gondolatokat. Minden mondatod mély érzéseket ébreszt bennem, és egyszerűen akarom, hogy folytatódjon a történet. Nagyon izgalmasan és fordulatosan írsz, egyúttal pedig nagyon szépen és érzelmesen is. Minden egyes kifejezés jelentőséggel bír nálad, és ezt imádom. Mint ahogy az egész hangulatot, amit megteremtesz. Bár még nem tettem említést róla, az alapsztoridat is nagyon díjazom. Király ötlet ez a jövőben játszódó robotos sztori, arról nem beszélve, hogy ezzel remekül keltesz feszültséget az olvasódban.

    Kívánom, hogy a továbbiakban is megőrizd ezt a tehetséget, és továbbra is írj ilyen lelkesen. Fényes karrier áll még előtted! :)

    ~Satin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!^^
      Köszönöm, hogy így gondolod, nagyon jól esik. Igen szerintem is egy nanyon jó alapötlet ez az egész. Köszönöm!

      Üdv: Cristine Tina Spencer

      Törlés